Egy évvel később / 1 |+18 (Augustusfest)

A Balaton partján ültem és épp bámultam a víz felszínét. Úgy, mint, ahogy a filmekben szokták. De nekem ez nem jött be. Körülöttem kisgyerekek ettetek kacsákat és a hattyúkat. Ők még élvezték az önfeledt gyermekkort. Dani pattant mellém egy Coca-Colával és egy körtés cappyvel amit nekem hozott. És igazából a kedvencem. De emlékezzünk egy kicsit vissza.

„Danival már régóta ismertük egymást, amikor az Augustusfesten a közös barátainkkal elmentünk fesztiválozni. Az Augustusfest nem olyan, mint a Sziget vagy a Balaton Sound ez egy vidéki szüreti fesztivál rengeteg programmal. Naponta bejártunk a vonattal. Aztán pedig a leghamarabbal haza. Itt történt az, hogy Danival jobban megismerkedtem. Ő már a fesztivál első napjától akart volna tőlem valamit. De én nem vettem észre. Mire pedig kialakult valami az én hülyeségem miatt, majdnem el is tűnt. Ugyanis amikor Adél rosszul lett a Szerencselóhere Kiskocsmában utána mentem, hogy megnézzem. Adél már akkor is Alexal „Se veled, se nélküled” kapcsolatban voltak. Ami mára kialakult „se nélküled”-re. Mikor láttam, hogy Adél jó kezekben van vissza akartam menni, megnézni, hogy rendben vannak-e a többiek is. Addigra már Csabi is jól kiütötte magát, de tudtam, hogy Ő is jó kezekben van Emmánál. Megfordulva Danit láttam csókolózni egy másik lánnyal. Erre én elrohantam. Alex és Adél tudta egyedül csak, hogy miért. És semmit nem szóltak. Hagytak. Az állomás felé tartva találkoztam össze a legjobb barátom és egyben a szomszédom haverjaival, akik aztán nem akartak egyedül hagyni. Át mentünk egy másik buliba, ahol pedig ott volt az exem. Ezek után nem éreztem jól magam így elvittek enni. Közben folyamatosan kaptam tőlük piát is. Aznap este az állomáson rosszul lettem, és amikor elájultam Danit láttam magam előtt. Reggel, pedig amikor a saját szobámban keltem Ő ott feküdt a földön mellettem. Akkor mindent megbeszéltünk és elmagyarázta, hogy volt egy másik gyerek is, aki sötétben rá hasonlít, viszont normális körülmények között nem lehet össze keverni őket. Erre kicsit elszégyelltem magam. Azon a napon jöttünk össze. A fesztivál utolsó napján.”

Azóta már eltelt egy év. Az Augustusfestet áttették másik időpontra így nem azon a héten lesz, mint tavaly. Ekkor jutott Józsi eszébe, hogy mi lenne, ha lemennénk a fesztivál kezdetéig a szülei balatoni nyaralójába. Erre természetesen senki nem kezdett tiltakozni. Így kerültünk most Balatonlellére.
Túl vagyunk az érettségin. Engem felvettek Szegedre. Szeptembertől Danival egy albérletben fogunk lakni. Meg persze Adéllal és Alexal.
 - Min gondolkozol ennyire? – kérdezte mosolyogva.
 - Annyi minden történt egy év alatt – kulcsoltam rá az ujjaimat az övére.
 - De még mennyi minden fog. Most leszünk fő sulisok – nézett rám komolyan.
 - Igen. És olyan mintha most kezdtük volna a gimit – nevettem el magam visszagondolva.
 - Persze és már ki is tesznek minket onnan. Nem kellünk mi már oda – mondta okosan.
 - Nem – értettem egyet folyamatosan bólogatva.
 - De azért volt pár emlékezetes pillanat – kacsintott rám.
 - Sok emlékezetes pillanat – hajoltam közelebb hozzá, majd az ajkaink összeértek.
A távolból hangos nevetésre lettünk mind a ketten figyelmesek. Megérkeztek a többiek. Adél, Alex, Emma, Csabi, Erzsi és Józsi. Elmentek megnézni valami hajót és úgy tettek, mint ha ki akarnának bérelni.
 - Tubicáim minden rendben van? – kérdezte vigyorogva Alex.
Alex, Dani legjobb barátja és gondolom a sok éves barátságuk alatt már tudta, hogy a fiúnak hány barátnője volt. Ezért is fura neki, hogy már egy éve együtt járunk. De szerintem az még furább, hogy Adéllal még együtt vannak.
 - Kitaláltuk, hogy estére grillezzünk – mondta Józsi vigyorogva – Apa azt mondta, hogy használhatjuk, csak takarítsuk majd le – közölte a tényeket. Erre a kijelentésre az össze fiú felénk lányok felé fordult.
 - Jó majd letakarítjuk – mondta megadva magát Erzsi.
Aztán elindultunk Józsiék nyaralója felé. Útközben pont útba esett a Spar így a fiúk bementek bevásárolni. Remélem azért a pián kívül valami értelmes kaját is vesznek. Addig a lányokkal ki ültünk a közeli parkba.
 - Vivi, mit kaptál az 1 éves évfordulótokra? – kérdezte Erzsi boldogan pislogva.
 - Tényleg Vivien ti most vagytok egy évesek? – döbbent le Emma is.
 - Volt már valami ünneplés? – szegezte Adél nekem.
 - Úristen egyszerre csak egy léci – nevettem el magam – Hát még nem csináltunk semmit – vallottam be kínosan.
 - Mi az, hogy semmit? – döbbent le Emma – Semmi reggeli szeretlek vagy boldog évfordulót vagy valami?
 - Hivatalosan csak holnap lennénk egy évesek – gondolkodtam el.
 - Hivatalosan, de mind tudjuk, hogy ez nem így van – mondta határozottan Adél.
 - Én még régebben kértem tőle, hogy ne ünnepeljünk minden féle hónap fordulót meg ilyeneket – ismertem be.
 - De Vivi – kezdte Emma diplomatikusan – ez ÉVFODULÓ – hangsúlyozta – ezt mindig meg kell ünnepelni.
Erzsi csak csendben a földön ülve hallgatta, amit beszélünk.
 - Nem tudom lányok, hogy mi lesz – mondtam hisztérikusan.
 - Van nálad gumi? – nézett rám komolyan Emma.
 - Persze itt van a táskámban. Várjál, mindjárt megkeresem – kezdett mozgolódni Erzsi.
 - Nem olyan gumi te buta – kiabált rá nevetve Emma.
 - Ja, hogy a másik – csapott a homlokára.
 - Nálam nincs. De Daninál kéne, hogy legyen – gondolkoztam.
 - A biztonság kedvéért – nyújtott át két kis zacskó óvszert. Mindkettőt a farmer zsebembe tettem.
 - Gondoljátok, hogy meg lep? – néztem rájuk reménykedve.
 - Csináltátok már? – kérdezte Adél megdöbbenve.
 - Persze. Már nem egyszer – mondtam sértődve. Ha bele gondolok szerintem már többször is, mint egy átlag pár. De ezt inkább nem mondtam ki hangosan.
 - Akkor meg? – mondta mosolyogva Emma – Nem lesz semmi baj. Csak ne görcsölj.
 - Köszönöm lányok.
 - Szívesen csak ne csezd el. Okos vagy te. Viszont ott jönnek a fiúk, de vaksik úgysem vesznek észre, úgyhogy látótávolságra kéne menni – magyarázta Emma.
A szállásra visszaérve felmentem szobánkba. Ebben házban van 5 hálószoba mind franciaággyal. Nem volt kérdés, hogy ki kivel alszik. Így lett az, hogy Danival egy szobában vagyunk. De élvezzük. Ő mindent széthagy, én pedig pakolok utána. Ahogy ki léptem az ajtón, hogy segítsek valamit-lent feltűnt, hogy túl nagy rend van. De szerintem ez abból van, hogy ma nem is voltunk itthon.
 - Kell valamit segíteni? – kérdeztem Erzsitől.
 - Tudsz hagymát pucolni? – nézett rám kis kutya szemekkel.
 - Mennyit kéne? – kérdeztem fintorogva.
 - Egyet.
Azt az egyet elvállaltam, de mire sikerült normálisan megpucolni addigra szétcsípte a retinámat. Éppen mosogattam, amikor egy kezet éreztem a derekam körül és az állát a vállamon.
 - Megint megijedtél – mondta puszit lehelve a nyakamra.
 - Megint észrevétlenül jöttél – csókoltam mega száján.
 - Mindjárt kész a kaja. Majd gyere ki – hagyott ott egyedül.
Komolyan ma nem is voltunk a szálláson, de rengeteg mosogatni való volt. Mire kész lettem volna addigra pedig a többiek már megvacsoráztak. És hozták az újabbakat. Hulla fáradtan ültem le a grillezett csirkemell fölé és ráadásul egyedül voltam. Mire megvacsoráztam addigra jött le Dani.
 - Most akartam melléd ülni – mondta tettet mosollyal.
 - De vicces. Hol voltál? – ittam bele a pohár vizembe.
 - Elromlott a meleg víz a szobánkban. Erzsinél tudsz csak tusolni – közölte szárazon.
 - De kurva jó – dünnyögtem fáradtan – Akkor bemegyek a cuccomért.
 - Már át vittem. Menj nyugodtan oda és fürödj le, ha álmos vagy.
 - Köszönöm – nyomtam csókot a szájára.
Erzsihez vettem az irányt és kopognom sem kellett már nyitotta is az ajtót.
 - Dani szólt, hogy jössz. Józsi elment megnézni, a bojlert, de nem tudja, hogy mi baj van – ecsetelte felülve az ágyra.
 - Köszönöm. A cuccom merre van? – kérdeztem fáradtan.
 - Bent a kagylón. Ha netán kellene tettem oda egy borotvát – kacsintott rám.
Beléptem a fürdő szobába és beálltam a tus alá. Élveztem, ahogy engedi rám a meleg vizet. De valamiért rosszra számítottam. Kezdve a borotvával. A biztonság kedvéért át mentem a tegnapin még egyszer aztán pedig ki dobtam. Alaposan megtörölköztem és ki léptem a fürdőből. Előtte még gyors fogat mostam. A hajam alja egy kicsit vizes lett így csöpögött ki belőle a víz. Dani és Józsi ott beszélgettek az erkélyen. Danin nem volt póló csak egy rövidnadrág, így szabad teret adott az izmos felső testének. És a kockás hasának.
 - Téged vártalak. Kész vagy? – kérdezte mosolyogva.
 - Persze. Mehetsz.
 - Én már lerendeztem magam. Köszi, Józsi. Jó éjt.
 - Nektek is – köszöntek el.
Az ajtónk elé érve kicsit izgultam. Aztán Dani kinyitotta nekem pedig elállt a lélegzetem. Rózsaszirmok az ágy előtt. Gyertyák minden fele. Köpni, nyelni nem tudtam.
 - Csak nem gondoltad, hogy el felejtettem – állt meg az ajtónak támaszkodva – Add ide a kezed – oda nyújtottam neki a szabad kezem a másikban lévő dolgokat pedig csak ledobtam a bőröndöm tetejére, ami pont az ajtó mellett volt. Bevezetett az ágyra és leültetett. Térdre ereszkedett előttem.
 - Ugye most nem fogod megkérni a kezem? – kérdeztem ijedten.
 - Nem – nevette el magát – Azt még nem terveztem – kacsintott rám, majd a kezét az combomra csúsztatta – Mint ahogy te is mondtad ma, nagyon sok minden történt egy év alatt. Mindegyik közül a legjobb az volt, amikor egy éve e napon végre a barátnőm lettél. Tudom, hivatalosan csak holnap lenne, de tudjuk mi történt. – Húzta széles mosolyra a száját, amitől nekem is mosolyognom kellett. – Remélem, tudod, hogy nagyon szeretlek. Hiszen ha nem így lenne, akkor nem költöznék veled Szegedre. – Tört elő belőlem a röhögés, amitől Ő is rá kezdett. Annyira meghatódtam, hogy a nevetésemet egy-két könnycsepp is kísérte. – Így a végére csak annyit szeretnék mondani, hogy boldog első évfordulót nekünk és remélem még több is lesz – majd az ágy alól előhúzott egy kis dobozkát és egy hatalmas rózsa csokrot. Amikor ki nyitottam a kis dobozt egy gyönyörű szép ezüst nyaklánc volt benne. A végén pedig egy angyalka medál.
 - Tetszik? – kérdezte már az ágyon ülve törökülésben.
 - Ez gyönyörű – mondtam meghatódva.
 - Mondanám, hogy felteszem, de mást is terveztem – nyúlt az állam alá és maga felé fordított így pont a szemébe tudtam nézni. Szenvedélyesen megcsókolt, de én elhúztam magam tőle.
 - Viszont nem csak te készültél – mondtam kuncogva, amitől teljesen ledöbbent – Ez az egy év teljesen megváltoztatott. Sokkal komolyabb lettem. Jobban átgondolom a dolgaimat. Hogy miben hozok döntéseket – kezdtem lassan tagolva ecsetelni.
 - Ugye nem akarsz szakítani? – kérdezte már majdnem hisztérikusan.
 - Hallgass végig – kértem – Átgondoltam, hogy mennyi minden újat tapasztaltam. Ami nekem csak mind pozitív volt. Ebben te végig mellettem voltál. Végig fogtad a kezem és nagyon sok mindent neked köszönhetek.
 - Vivien mire akarsz kilyukadni? – kérdezte miközben én oda léptem a ruhás szekrényhez ki vettem belőle egy ajándék táskát, valamit, egy boros üveget két pohárral. A bor már ki volt bontva. Gondoltam. Dani kezébe adtam az egyik poharat, a másikat pedig letettem az éjjeli szekrényre. Mindkettőnknek töltöttem egy kicsit. Danin láttam, hogy kezd neki kínossá válni.
 - Arra akartam kilyukadni – kezdtem és láttam az idegességet a szemében – Még soha nem szerettem senkit ennyire, mint téged – mondtam lágy hangon. Danin láttam mennyire megenyhült ettől és folyamatosan csak vihogott.
 - Most jól megszívattál – nyomot, puszit a számra.
 - Ez volt a célom – kacsintottam rá – Kettőnkre – emeltem fel a poharam.
 - Kettőnkre – majd a poharainkat összekoccintottuk.

Közlemény

Sziasztok! :)

Egy éves volt az Augustusfest! blogom. Ennek az örömére írtam egy három részes történetet.
Ez a történet ezen a blogon fog megjelenni, mert eredetileg erre a blogra szerettem volna írni egy novellát. Az alaptörténet meg volt, a helyszín az elképzelés minden stimmelt, de valahogy mégsem éreztem annak, hogy jó legyen. Aztán mosogatás közben eszembe jutott, hogy mi lenne ha az Augustusfestes szereplőket használnám fel. Ezzel pedig akkor az évfordulóra is előrukkoltam valamivel.

Azért nem az Augustusfest! blogra fogom ki tenni ezt a különkiadást, mert én tényleg "Az írás számomra nem több, mint az ujjaimmal való gondolkodás" blogra szerettem volna megírni. Csak ez másképp alakult.

Szóval így HOLNAP (és előreláthatólag három hétig SZERDÁN) 3 részes különkiadás fog érkezni az Augustusfest!-es szereplőkkel. Remélem mindenkinek tetszeni fog :)

Ez a három rész Wattpadon is elérhető lesz :D

Puszi: Sz.Vanessza.xxx

ui.: Szombaton jön az új rész a Ritmusra Születtek blogba :) (IDE KATTINTVA MEGTALÁLOD!)

Egy kutya élete!

Sziasztok! Szerintem nagyon ritka az amikor valaki egy kutyáról ír. Hát én most megpróbáltam egy ilyet létrehozni. Régóta kész van már de nem éreztem teljesnek és biztosnak a történetet. Azért is halogattam. De most felrakom. Remélem mindenkinek tetszeni fog. Nagyon örülnék neki ha véleményeket is kapnék. Jó olvasást.

Hello! A nevem Tyson! Én egy Pit bull kutya vagyok. Ketrec harcokban kellett más kutyákkal küzdenem az életemért. Pedig semmi rosszat nem tettem. Tarts velem és elmesélem, hogy mi történt velem.

1999. Február. 05.
Anyukám nyolc másik testvéremmel szült meg engem. Sokan voltunk, csak akkor még nem tudtam, hogy mennyien. Később jöttem rá. Anya mindig szoptatott minket így meleg tejet ittunk. Erős voltam, mint a testvéreim. Mindig sokat ettem. Anya úgy tisztított, hogy nyalogatott minket. Nagyon jó érzés volt. Nem láttam akkor még semmit.

1999. Február. 13.
Amikor ki nyitottam a szemem fényességet láttam. Ezen a napon láttam meg először az anyukámat. Meg persze a testvéreimet is. Akkor tudtam meg, hogy kilencen vagyunk. Én voltam a kilencedik. A testvéreim máshogy néztek ki, mint anya. Én még nem tudtam, hogy nézek ki. Feküdtem, és csak feküdtem. A testvéreim melegítettek engem. Jó érzés volt.

1999. Március. 25.
6 hete születtem meg. Anyukámmal most már csak aludtunk meg néha ittunk egy kis tejet. Meg tanultam járni és futni. Imádtam futni. Megismerkedtem a gazdáimmal. Azt hittem, hogy őket az életem végéig is védeni fogom. Volt három gyerekük. A kisfiú még kocsiban ült, amikor megláttam. A középső az oda sem jött hozzánk. Mindig messziről nézett. Viszont a nagy. Na őt nagyon szerettem. Mindegyik testvéremet egyenként fel vette, megsimogatta. Én folyton bele másztam az ölébe. Olyan puha volt. Éreztem, hogy szeret engem.

1999. Április. 11.
Egyre jobban éreztem, hogy erősödök. Anyával mindig birkóztam. Ketten maradtunk. Azelőtt a testvéreimmel játszottam. Ők most már eltűntek. Mindig fura szagú emberek jöttek, akik elvették tőlem a testvéreimet. Hiányoztak. Anyával nem lehetett úgy játszani. Mindig rám morgott.

1999. Április. 18.
Eljöttek értem is. Elvisznek anyától. Anya semmit sem tesz értem. Én csak egy kutya vagyok. Eladtak. Nem tehettek semmit. Csak reménykedni tudok, hogy jó családhoz kerülök, ahol lesznek gyerekek. A nagylány sírt. Nagyon sírt, amikor egy ember férfi berakott egy ülésre. Elindult a guruló akármi. Azt hiszem, hogy autónak nevezik. Ez csak gurult és gurult, majd egyszer csak megállt. A férfi ki szedett az ülésről, a karjába vett és bevitt a családjához. Kertes házban laktak. Egy fiú, aki már nagy volt nagyon örült, hogy láthat engem. Nekem annyira nem tetszett. Vissza akartam menni anyához. De akkor már nem lehetett. Várt rám az ismeretlen. 

1999. Áprilisától – 2001. Júniusig.

Ekkor voltam 5 hónapos. A kisfiú nem foglalkozott velem. Kaptam egy nevet. Tyson. Nekem tetszett. A mai napig ez a nevem. Mindig meleg helyen voltam. Mindig kaptam enni. Megismerkedtem pár másik állattal. Van itt két másik kutya is. Az egyik semmit nem lát és nehezen is hall. A másik foglalkozik velem. Ha az öreg elveszi az én ennivalómat, megosztozik velem a sajátján. Utána, pedig ha találok maradékot neki, adom. Van itt pár tollas madár is. Őket nem bántom. Viszont nálam kisebb szőrős állatok is vannak. Játszani szoktam velük. Csak gazdáim néha rám szólnak. A gazdáimtól semmit szeretet nem kaptam. Ha útban voltam belém rúgtak. Ha ugattam rám kiabáltak. Eltűnt a játék kedvem is. Hiányzott az anyukám, a testvéreim és a nagylány, aki simogatott. Közben 2 éves lettem. Aztán egyszer csak megint jöttek értem. Tudtam, hogy elvisznek és én inkább el is mentem, mint itt maradtam volna. Amúgy sem tehettem volna semmit, hogy ne vigyenek el. Elköszöntem a nagy kutyától örökre.

2001. Augusztus. – 2005. Május.

Az új gazdáim. Azt hittem mennyire jobb lesz majd itt. Azt hittem végre szeretni fognak. Rosszabb helyre kerültem. Láncra kötöztek és egy rozoga kutyaházba, fektettek. Ki a szabadba. Sötét van, esik az eső én, pedig kint feküdtem a ház előtt. Csak a hold fénye volt. Undorító lények szaladgáltak körülöttem. Nem mozdultam. Nem foglalkoztak velem. Sokáig nem kaptam semmi, ételt. A víz pedig előttem piszkos volt. Csak az eső cserélte ki. Közben teltek az évek. 5 éves lettem. Egyik nap már nagyon elegem lett. Elkezdtem rángatózni és elszakadt a lánc. Éhes voltam. Találtam egy rést. Átbújtam alatta. Átmentem a másik házhoz. Tele volt olyan tollas madárral. Az egyiknek elkaptam a nyakát. Sok volt rajta a toll de jól esett. Még éhes voltam. Még több és több madarat kaptam el. Megettem őket. Nem voltam már éhes. Gondoltam hátha ettől eltűnnek azok a vonalak az oldalamról. Mire megettem eszembe jutott, hogy a nagy kutya azt mondta ezeket nem szabad bántani. Én pedig bántottam őket. Végig ment az agyamon vajon anya, mint szólna ehhez? Nagyon haragudna. Jött valaki. Engem pedig elkapott. Megvert. Ütött ahol csak ért. Aztán ott hagyott az udvar közepén. A hideg hóban. Nagyon fáztam de legalább nem voltam éhes. Reggel aztán jöttek értem a gazdáim. Dobozba tettek és elvittek valahova. Aztán leraktak, és ott hagytak. Egyedül. Sok idő telhetett el mire jött valaki. Fel vett és elvitt magához. Innentől pedig csak képek vannak a fejemben. Feküdtem valami meleg mellett. A lábamat megszúrta valami éles dolog többször is. De ezektől, a szúrásoktól kezdtem jobban lenni. Kaptam enni, inni. A sebeimet ellátták. Utána elvitt egy helyre. Ahol már nem volt meleg de puha hely volt. Ketrecben voltam. Nem tudom ki lehetett ez az ember, de fehér takaró volt rajta olyan lepelszerű dolog. A száját pedig ugyanúgy fehér valamivel takarta. Közben kitavaszodott. Én 6 éves lettem. Rám rakott egy láncot. Azt hittem ki akar kötni. Elmentünk sétálni. Új szagok voltak számomra. Ha valaki jött velem szembe megugattam. De az ember csak megrántotta pórázt és mentem tovább. Ezzel jelezte, hogy hagyjam békén. Megint futottam. A puha fűben. Nagyon jó érzés volt. Boldog voltam. Mire meg szoktam a helyet és mertem ismét gazdám nevezni egy embert, megint jöttek értem. Elvittek. És nem tudtam mit kezdeni ezzel a helyzettel.

2005. Június. – 2012. December

Megint láncon voltam. Egy doboz lapon feküdtem. Mellettem az ürülékem. Előttem a vizem és az ennivalóm volt. Legalább fedél volt a fejem felett. 8 másik kutyával voltam össze zárva. Ezek mind a testvéreim voltak. Egy hónapban egyszer mindig elvittek egy helyre. Aztán megint megszúrtak. Onnantól pedig semmire sem emlékszem. Hiányzott az anyukám és a testvéreimnek is. Egyiknap az egyikük nem jött vissza. Utána pedig sok másik testvérem sem. Szerintem ugyanúgy jártak ők is, mint a tollas madarak. Teltek az éves és egyedül maradtam sok idegen kutyával. Hiányoztak a testvéreim. Hiányzott az anyukám. Minden hiányzott, ami régen volt. Folyamatosan hordtak arra a helyre. 12 éves lettem. Nem jó helyre szúrták belém azt az éles valamit. Mindenre emlékszem, ami akkor történt. Beküldtek egy helyre. Ott volt egy másik kutya is. Aztán hangos volt valami és a kutya rám támadt. Én visszatámadtam rá. Anyával játszottam utoljára ilyet. Gondoltam csak játszani akar. Én pedig egyre erősebben belelendültem. Végül a kutya a földön feküdt. Mozdulatlanul. Azt hittem, hogy azt csinálja, mint én, hogy csak fekszik és nézz maga elé. De jöttek más emberek és elhúzták. Mozdulatlan volt. Megöltem. Én öltem meg. Rosszat tettem. A testvéreimmel is ez történt. Nyitva volt az ajtó. Egyenes utam volt. Kiszaladtam és vissza sem néztem. Hallottam, hogy kiabálnak rám az emberek, de nem érdekelt. Én csak futottam és futottam. Nagyon jó érzés volt szabadnak lenni.

2013. Január. – 2013. December.

Kóbor kutya lettem. Tetszett ez a szabadság. Amit az emberek ki dobtak én azokból éltem. Néha el fogtam pár madarat. Ezekért senki nem bűntettet meg. Bejött a tél. Az embereknek ilyenkor van egy nagy ünnepük, amikor egy kis gyereket ünnepelnek, aki olyan magas csúcsos épületben lakik. Járkáltam az utcán és találtam egy ilyen helyet. Nyitva volt az ajtó és bementem. Az ajtóból egyből megláttam pár másik, állatott. Egy ember megfogott és fel tett közéjük. Körülöttem gyerekek járkáltak. Egy magas állatott, sétáltattak és rajta ült egy lány. Ismerős volt de nem tudtam honnan. Aztán meg láttam Őt. Ott ült egy széken és papírok voltak a kezében. Meg látott engem és tudtam, hogy felismert. Elkezdett sírni. Felálltam. Eljöttem a többi állattól és oda mentem hozzá. Ő fel vett az ölébe és csak simogatott. Ekkor már tudtam, hogy ugyanaz a lány, aki szeretett engem. Ott pedig újra éreztem a szereteté. Vissza találtam hozzá. Mindketten felnőttünk és együtt néztük a gyerekeit, akik az állatok között voltak.

2014. Február. 5.
Tyson vagyok. 14 éves lettem. Megtaláltam a gazdám. Ott vagyok vele és azzal az emberrel, aki megmentett engem, amikor egy dobozba ki raktak. Ő férje. Van két gyerekük. A nagylány az anyukájára hasonlít, amikor kicsi volt. A fiú inkább apukája. Találkoztam már a gazdám testvéreivel is. A kocsiban ülő gyerek, és aki nem is jött hozzám oda sosem. De én így szeretem. Láttam anyukámat. Életben van még. Elmeséltem neki a testvéreimet. Nem szólt semmit. Délután van, kint pedig esik a hó. A lány ölében fekszem, és együtt nézzünk valami mozgó dobozt. Képek villannak fel benne. De igazából nem is figyelem. Csak a keze mozgására tudok figyelni, amire szépen lassan elalszom. Amikor pedig felébredek, tudom, hogy még mindig ott vagyok. A gazdám mellett.

Boldog születésnapot! (+18)

Ma van a születésnapom. Nem tudtam mit várjak ettől a naptól. A barátom, Louis akivel lassan 3 éve együtt vagyunk nagy, estét terveztet. Ezért is döntöttem úgy, hogy akkor egész nap a legjobb barátnőimmel leszek. Adalinel és Elenoraval. Reggel még aludtam, amikor ők ketten benyitottak rám.
- Boldog szülinapot, Boldog szülinapot, Boldog szülinapot Samantha, Boldog szülinapoot.– hallottam a hangjukat, ahogy énekeltek.
- Köszönöm. – letettek elém egy aprócska kis tortát, ami pont elég lesz nekünk hármunknak és, esetleg ha Louis is kér belőle. – Milyen ízű? – kérdeztem.
- Oreo kekszes csoki öntettel. – válaszolta Elenora.
- Nah okés. Ezt levisszük. Te felöltözöl, addig mi előkészítjük a szülinapi reggelit.
Ki mentek mind a ketten és ki vitték a tortát is. Fel keltem az ágyamból. Kinyitottam az ablakot, hogy friss levegő jöjjön be. Nagyon jó volt érezni a kinti levegő friss illatát. A napfény átszűrődött a függönyömön keresztül. A szekrényemben kutakodva nem találtam nagyon semmi olyan ruhát, ami tökéletes lenne erre a napra így nem is agyaltam, rajta hanem megfogtam az első dolgot, ami a kezem ügyébe keveredett. Egy szűkített farmer, ejtett vállú póló és a kedvenc Converse cipőm. Pici szájfény és szemspirált is fel tetem. Sose szoktam, amikor itthon vagyok de most gondoltam csak az én napom akkor miért is ne. Lebaktattam a lépcsőn. Adaline és Elenora már vártak.
- Jujj ennyi minden?! – csodálkoztam.

Volt ott omlett sajttal, felvágott pirítós kenyérrel. Rántotta az éppen akkor sercegett a serpenyőben. Narancslé és kakaó. Valamint sok zöldség és gyümölcs, és a személyes kedvencem az amerikai palacsinta. Miközben én nézelődtem csengettek. Elenora ment ajtót nyitni mivel, Adaline éppen a rántottával volt elfoglalva. Enyhe visítozást hallottam, amikor Elenora kinyitotta az ajtót.
- Gyere csak be. Már vártunk.
 - Uhh de jó illatok szállnak. – hallottam meg egy ismerős hangot.
- Samantha is csak most jött le úgy hogy még nem vagy le maradva. – válaszolt Elenora a személynek.
- Siettem amennyire, csak tudtam de, pont a csúcsforgalmat kaptam ki. – nem volt ismerős hang de egyre jobban közeledett felénk.
- Samantha! – fordult hozzám Elenora az ajtóból – Íme a mai egyik meglepetés.
- Nah ki vagyok? – ugrott elém az a személy, akivel már nem is tudom, mikor találkoztam. Talán Berlinben utoljára.
- Melissa! – ugrottam a nyakába.
- Szia szülinaposom. – kaptam két puszit. – Az ajándékodat majd később. De előbb…. – néztek egymásra Adalinel, majd mind a ketten visítozva egymás nyakába ugrottak. Igen, ha ők találkoznak, mindig ez van.
- Rendben van. Most már üljetek le. – parancsolt rájuk Elenora. És így is tettek. Elkezdtünk reggelizni. Mi így négyen együtt. Felhoztuk a régi emlékeket. Elenoraval már óvoda óta ismerjük egymást, Adalinel csak általános iskolában ismerkedtünk meg de ugyan úgy megmaradt a kapocs és a legjobb barátság. Melissa aztán gimnáziumban jött. De a mai napig csak baráti alapon vagyunk. És ez így tökéletes.
- Nagyon jó környéken laktok. – hozta fel Melissa.
- Tudjuk. – válaszolta Elenora – Ez volt a fő cél. Kertes ház és csendes környék.
Igen a házunk csendes környéken van egy London melletti kis faluban.
- És te most hogy hogy itt vagy? – kérdezte Adaline.
- Továbbképzésen vagyok Londonban. Pár napja jöttem de, holnap indulok is vissza.
- Hova? – érdeklődött Elenora, majd jól meghúzta a narancslevét.
- 1 éve költöztem Spanyolországba. Barcelonában voltam 3 hónapig most pedig ki költöztem egy farmra. A szüleim is velem vannak.
- Mi lett a kapcsolatoddal? – döbbentem le.
- Annak már vége. Akkor döntöttem el, hogy megyek Spanyolba. De meséljetek veletek, mi van most?
Itt pedig elindult a tömeg áradat. Elenora dicsekedett milyen jó a munkahelye, Adaline, hogy imád angolról magyarra fordítani. Én meséltem, hogy milyen a kapcsolatom Louis-sal. És így mindenki egyszerre. Szegény Melissa csak kapkodta a fejét. Reggeli után Adaline autójával elindultunk Londonba egy csajos napot tartani. Bevásároltunk ruhákból, fehér neműkből, nadrágokból és egyéb kiegészítőket is vettünk. Ebédelni beültünk egy étterembe. Mindenki a saját ízlése szerint választott. Kihozták nekünk az ételt, majd az elfogyasztás után 1 órára már indultunk is. Hiszen nekem este randim van. Adaline felparkolt a kocsibejáróra.
- Héj állj csak meg. – szólt Elenora, amikor indultam fel a lépcsőn. Hátra fordultam és a három barátnőm egymás mellett állt. Mind hármójuk keze ki volt felém nyújtva és kisebb - nagyobb táskák a kezükben. Adtam két puszit majd elvettem az ajándék táskákat. Fel mentem a szobámba. Találtam az asztalon egy kis cetlit.
”Mielőtt felöltözöl, nézd meg az ajándékokat. Nagytól a kisebb táska felé haladj. Adaline, Elenora, Melissa.”
Ki nyitottam a legnagyobb ajándék táskát. Egy gyönyörű csipkés fekete ruha volt benne.
” Boldog szülinapot. Remélem jól választottam. Elenora.”
Igen nagyon jól választott. Gyönyörű volt. Ezután jött a közepes ajándék táska. Fekete magas sarkú cipő volt benne egy nagy fekete csipkés virággal a tetején.
” Még egyszer boldog szülinapot. Biztos vagyok benne, hogy tetszeni fog. Adaline”
Tökéletesen passzolt a ruhához, és amikor felpróbáltam nagyon jól állt a lábamon. Az utolsó táska kicsi volt de egyszerű. Tudtam, hogy csakis a Melissaé lehet. Onnan is tudtam, mert kérte, hogy a kicsi ajándék táskát hagyjam utoljára.
Az üzenet ennyi volt: „ Puszi!”
Egy fekete csipkés tanga volt benne hozzá illő melltartóval. Először eldobtam. Aztán amikor jobban megnéztem tökéletesen illett mindenhez. A ruha, a cipő, tanga, melltartó. És már tudtam, hogy mindez az estéhez kell. Gyorsan elmentem letusolni. Meg borotválkoztam és hajat mostam majd megszárítottam. A lemosódott sminkemet újra fel kentem. Szájfény, szemspirál és szemceruza. Csak egyszerűen.
Louis 7-re jött értem. Ki néztem az ablakomon és láttam a Mercedes autóját a bejárón. Már most helyes volt. Fekete vászonnadrág, hozzá illő öltöny nyakkendővel, fehér inggel és a lakcipője. Elképesztő.
- Szia! Mindjárt lehívom – hallottam Adaline hangját, ahogy Louis-al beszél.
- Nem kell lehívni. – kiabáltam a lépcsőről. Lesétáltam Louis-nak pedig a lélegzete elakadt.
- Gyönyörű vagy! – szólalt meg, majd hosszú csókkal köszöntőt.
- Köszönöm!
- Indulhatunk? – kérdezte.
- Persze, de tudsz várni egy kicsit? – kérdeztem. Kissé furán nézett rám de bólintott. 
Oda sétáltam Melissahoz majd szorosan megöleltem. Holnap már indul haza. Muszáj volt most elköszönöm tőle.
- Köszönöm. – súgtam a fülébe.
- Tettem óvszert a táskádba. – súgta vissza. Szerintem most tágra nyílhattak a szemeim. Éreztem Melissan, hogy rázkódik a válla a nevetéstől. A kis sunyi. Visszasétáltam Louis-hoz és elindultunk a randik helyére. Az útismerős volt. A szülei weekend házához vitt.
- Megéreztünk. – kiszálltam az autóból és elindultam az épület felé. Ahogy beléptem meglepetésemre gyertyák, rózsaszirmok és egy asztal várt minket két székkel. Louis ki húzta előttem én, pedig leültem. A spagetti már ott volt előttünk.
- és mesélj hogy telt a napod? – kérdezte.
- Nagyon jól a lányokkal elmentünk vásárolni… - elmeséltem neki az egész napod. Az ajándékot. A reggeli ébresztőt. Valamint, hogy mennyire vártam már, hogy találkozzunk.Közben lassan megettük az ételt.
- Akkor most már csak az én ajándékom következik, ugye? 
- Igen. – bólogattam és elmosolyodtam.
Louis megkért, hogy menjünk át a nappaliba. Leültem a kanapéra, ami most nem meglepő módon ki volt húzva így két ember simán elfér rajta. Louis belépett egy hatalmas rózsa csokorral. Felálltam, mert úgy gondoltam, hogy ne hajoljon le, amikor ad puszit. Ahelyett, hogy ide adta volna a rózsákat le, rakta az asztalra. Begombolta az öltönye gombját, majd a zsebébe nyúlt. Elővett egy kis dobozt és letérdelt elém.
- Egésznap erre a pillanatra vártam. – kezdte mondani – Nagyon izgultam már reggel óta. 3 éve már, hogy együtt járunk, és én többet akarok. Ezért is szántam el magam erre. – kinyitotta a kis dobozt. – Samantha Ordway. Leszel a feleségem? – és ebben a pillanatban láttam meg a gyűrűt.
- Igen! – nem haboztam a válasszal. Vele akarok lenni, amikor csak rá gondolok. Ez volt minden vágyam amióta ismerem. Louis felállt. A gyűrűs ujjamra húzta a gyűrűt és hosszasan megcsókolt. Elengedett de én többet akartam. Elkezdtem ki gombolni az öltönye gombjait, majd le is vettem róla közben folyamatosan az ajkam az Ő ajkán volt. Hátamon éreztem a kezét, majd halottam a cipzár hangját. A ruha leesett rólam és a földre hullott. Igen, innen már nincsen megállás. Ki léptem a cipőmből közben Ő is lerúgta magáról a sajátját. Elkezdtem ki gombolni a fehér ingjét. Louis addig a nadrág szíját szedte szét, majd kigombolta a nadrágját és lehúzta a cipzárt. A nadrágja a földön hevert én pedig az ingjét levettem róla és mellé dobtam. Elindult az ágy felé. Én mentem hátra felé Louis pedig tolt. Közben nyelvünk hevesen összedolgozott. Imádtam ezt az egészet. Én feküdtem alul Ő, pedig felettem. A melltartómat kikapcsoltam és ledobtam magamról a földre. Louis lehámozta rólam a tangámat én, pedig egyszerűen letéptem róla a boxerét. Most már mindketten meztelennek voltunk. Louis elindult lefelé. Minden porcikámat végig csókolt. A mellemet megszopogatta. Hasamat végig nyalta. Leért a nemi szervemhez. Csiklómat elkezdte izgatni nyelvével. Én a fellegekben éreztem magam. A mutató és középső ujjait a számba dugta. Ezzel jelezte, hogy nyálazzam be ujjait. Aztán éreztem, ahogy mindkét ujja bennem van. Először lassan mozgott, majd egyre gyorsabban. Végül pedig kihúzta. Felültem az ágyon Louis pedig feltérdelt. Izmos férfiassága már meg volt keményedve. Jobb kezem közé vettem és beraktam a számba. Óvatosan mozogtam, nehogy a fogam súrolja a bőr felületét. Aztán gyorsítottam kissé. Végül, amikor már éreztem, hogy elég neki is és nekem is lefeküdtem az ágyra. Lihegtem. Louis is. Viszont itt még nincsen vége. Louis leharapta a kis zacskó tetejét és felgörgette férfiasságára a gumit. Elhelyezkedtem. Két lábamat fel húztam. Louis rám feküdt és egy szenvedélyes csókot adott nekem.
- Vigyázok rád! - simogatta meg a fejem.
- Rendben. – válaszoltam.

- Készen állsz? – kérdezte.
Bólintottam.
Louis szépen lassan hatolt belém. Folyamatosan szemembe nézett. Először lassan kezdett mozogni, hogy megszokjam az érzést. Utána gyorsított a tempón. Feltérdelt és a combomat kezei közé fogva mozgott. Testünk egy ütemre mozdult. Tudtuk, hogy mit teszünk. Láttam Louis-on, hogy elfáradt már. Megfogtam a derekát és lefektettem az ágyra. Most én voltam felül. Rá ültem a férfiasságára és elkezdtem ugrálni rajta. Louis fogta a derekam, és folyamatosan mozgatta a csípőjét is. Így mozogtunk együtt.
Lefeküdtem mellé az ágyra. Gyöngyözött a homloka az izzadságtól és éreztem, hogy az enyém is. Lihegtünk mind a ketten.
- Eny-ém vahgy. – mondta lélegzet vételek közben. Oda hajoltam és szenvedélyesen megcsókoltam.

Első találkozás! (Big Time Rush)

Az alap történetért nagyon nagyon nagy köszönet Erzsinek. <3

James az utcán sétált. Egyszer csak meglátott egy napszemüveg üzletet. Gondolta be megy és szerezz magának pár újabb szemüvegeket. Sokáig próbálgatta, mi állhat jól neki és melyik az, amelyik tetszik.
- Emily! Hol van már az újeladó? – kiabált valaki a pénztár mögül.
- Nem tudom! Már rég itt kellene lennie. – válaszolta Emily.
James oda ment a pénztárhoz. Ki fizette a 4 darab új szemüvegét és az egyiket fel is, vette. Lehet, hogy pont ezért, vagy csak, mert nagyon nézelődött bele ütközött egy lányba.
- Elnézést, ne haragudj! Véletlen volt. – mondta.
A lány felnézett rá és csak ennyit válaszolt.
- Semmi baj. Én voltam a hibás. Épp a munkahelyemre sietek. Így is késésben vagyok. – mondta a lány és el is indult. James utána nyúlt és elkapta a karját.
- Tényleg nincsen semmi baj? – kérdezte.
- Ugyan de hogy. Minden oké.
- Mi a neved? – merészkedett megkérdezni.
- Vanessa. – mondta kicsit szerényen a lány.
- Szép név. Én James vagyok.
- Nos örülök, hogy találkoztunk de, most mennem kell.
- Várj már még. Elkísérlek jó.
- Ha szeretnéd.
 Vanessa és James együtt folyatták útjukat a lány munkahelyére. Ez pont az a hely volt ahol az előbb James vásárolt.
- Köszönöm, hogy elkísértél. Remélem, majd még találkozunk. Szia.
- Én is remélem. Szia.
Majd a lány elfordult és bement a boltba. James viszont csak ott állt és bámulta. Valami elindult benne, amit nem akart el veszíteni.
- Vanessa! – kiabált utána. – Mikor végzel? – kérdezte.
- Délben! – mondta.
- Itt foglak várni. – majd James elsietett.
Hívott magának egy taxit és kérte, hogy vigye el a lakására. Csak hogy James nem egyszerű életet él. Mivel Ő az egyik tagja a Big Time Rush nevű bandának.
- Segítenetek kell. – rontott be a lakásra.
Kandell, James és Carlos érdeklődve néztek rá.
- Találkoztam egy lánnyal és nem ismert fel engem. És úgy éreztem, nem akarom elveszíteni. Délre pedig megbeszéltünk egy találkozót.
- Nah és mit akarsz tenni? – kérdezte Logan.
- Hát valami ebédet összehozni neki.
- Állj, mi süssük meg? – nézett Carlos nagy szemekkel Jamesre.
- Nem! Csak találjunk ki valamit. – hozta fel.
- Mi lenne, ha ki vinnéd őt a parkba. Az közel van ide hozzánk. – javasolta Kandell.
- Nem jó! Neki az messze van. De a közelében viszont van egy park. Oda ki tudom vinni, és oda szervezzük az ebédet is.
- uhh uhh legyen bundás virsli. – kiabált Carlos.
- Én hozok kaját. Nem bízzuk rád. És egy gitárt. – majd Kandell el is ment.
- Esetleg Carlitossal elmegyünk üdítőkért.
Délre minden készen állt már. Logan autójába mind a négyen bele ültek és elmentek abba a parkba, amit James javasolt. Szépen megterítettek az egyik asztalnál és padoknál, majd James elindult a lányért. Ahogy sétált meglátott egy virág boltot. Bement és vett egy bazsarózsa csokrot. Szép volt majd oda is ért a bolthoz.
- Rendben kaptam 20 percet. – jött ki a lány a boltból.
- Az pont elég. – válaszolta a fiú – Tessék ezt neked vettem.
- Te jó ég! Ez gyönyörű.
- Tetszik? 
- Imádom! A bazsarózsa a kedvenc virágom. Köszönöm. – ölelte meg a lány és adott két puszit Jamesnek. Amit a fiú viszonzott is.
James elvezette a parkba, ahol már az asztal készen is állt. A többi három fiú már ott várta. Egyszerűen voltak felöltözve. Lezser farmer, és bő póló vagy éppen ing. Carlos volt a pincér. Több fajtafogást is tett az asztalra. Ezután Logan hozta az italokat.
- Cola vagy narancslé. – ajánlotta fel.
- Melyiket szeretnéd? – kérdezte James a lányt.
- Hát inkább a narancslét. – mondta Vanessa.
- Tessék! - tette le eléjük Logan.
- James! – szólalt meg a lány – Nagyon szépen köszönöm ezt az egészet de nem keleltt volna. Csak most találkoztunk dee már….
- Csak most találkoztunk, és már úgy érzem ez több is, lehet. – befejezte be a lány helyett.
Kandell itt fogta le az első akkordokat a gitáron és elkezdte pengetni a „Cover Girl” című dalt de nem énekelt hozzá.
- Te tudom ki vagy! – mutatott Jamesre a lány – Ez a dal és ők ott hátul. – mutatott aztán Carlosra, Loganre és Kandellre.
- Igen, tudom. Most, hogy felismertél, hogy a Big Time Rush banda egyik tagja vagyok, most elkezdesz sikítani és őrjöngeni, hogy de jó, hogy találkoztál velem. – tört ki magából James.
- Mért gondold ezt? – kérdezte a lány elcsukló hangon.
- Minden lány ilyen volt eddig velem. Csak azért, mert én vagyok a helyes meg minden más. –vette bizalmasabbra a hangját.
- Szerinted én elkezdtem ezeket csinálni?
- Még nem!
- Jó. – fújta ki a levegőt a lány szépen lassan. - Ülj le és együnk! Farkas éhes vagyok.
- De mindjárt le ját a szüneted.
- Annak már mindegy.
Mind a ketten leültek és azt az ételt, fogyasztották, amit Carlos letett eléjük.
- Szóval.. – kezdte mosolyogva Vanessa. – Milyen sztárnak lenni? Mármint én nem az olyan felszínes válaszokra vagyok kíváncsi, mint „huu nagy meló de minden perc megéri a rajongókért” vagy éppen „Keményen dolgozzunk a mi fan táborunknak”.
- Akkor mire vagy kíváncsi? – nevette el magát James.
- Arra, hogy milyen az, amikor a színpadon százak szeme rád tekint de, te nem látod őket, mert a színpadi világítás elvakít még is, jól érzed magad.
- Az leírhatatlan érzés. Az olyan, mint amikor hiányzik valami belőled de, ott megtalálod magadban. Ha a színpadon állok, úgy érzem otthon, vagyok. Hogy ez a város, a menedzserünk és mindenki más el tudja felejtetni velem az egészet.
- uhh de jó lehet. Egyszer úgy is meg fogom tudni.
- Miért akarod annyira tudni. Énekes vagy?
- Én nem énekelek. Én táncolok. Táncra születtem. A ritmus a szívemben van. Rengeteg fellépésem volt már de olyan, ami csarnokokat tölt meg még nem. És ezt az érzést akarom tudni. A tánccal akarom megtapasztalni.
- Szóval mind a ketten művész lelkek vagyunk. – állapította meg James.
- Hát úgy nézz ki. Jó csapat lennénk, nem gondolod? Te az elképesztő tiszta hangoddal, én pedig a zsenimozgásommal.
Egymásra néztek, és elnevették magukat. Ezután még jól elbeszélgettek és nevetgéltek. Késő délutánra járt már az idő, amikor elindultak Vanessa lakásához. Egymás mellett sétáltak, majd James rákulcsolta az ujjait Vanessa ujjaira. Közben úgy elbeszélgettek, hogy máris Vanessa lakásához értek. A lány telefonja megcsörrent.
- Igen?! – szólt bele a készülékbe miközben meg álltak a járda közepén. – ühüm. Rendben. Tudja mit? Felmondok! Viszlát! – majd letette a készüléket.
- Ez szép volt! – dicsérte meg a fiú.
- Köszönöm. Megérkeztünk! – mondta a lány. – Remélem, találkozunk még. – Adott két puszit az arcára és elindult az ajtó felé.
- Francba a remélemmel. – James elkapta a lány karját, majd hosszan szájon csókolta. Sokáig álltak így de egy arra járó biciklis megzavarta őket. Ekkor megölelték egymást utána újból ajkuk egymáséhoz ért.